Úgy gondolom, hogy az ESG-nek mint szakmának a végzését csak akkor lehet hitelesen végezni, ha az ezzel foglalkozó egyének saját attitűdje és cselekvése is reprezentálja mindhárom szempontnak való megfelelést. Az ESG tipikusan az a szakma, ahol ez valóban nem megkerülhető dolog, és mélyrehatóan kell a saját életünkben, mások által nem látható alkalmakkor is képviselni. Mert amit az ESG magába foglal, az gyakorlatilag egy igényesebb, nívósabb, fenntartható életvitelről szól.

Meglátásom szerint, aki ESG-vel foglalkozik, annak különösképpen oda kell figyelnie arra, hogy a saját életével is példát kell mutasson, mert úgy tudja hitelesen képviselni azt a komplex és átfogó szemléletet és tudást, ami ehhez a szakmához kell. Sőt, talán a szakmában a folyamatos fejlesztés legmeghatározóbb fókusza elsősorban a jellemre és személyiségfejlődésre irányul.

A komplexitása miatt az ESG valójában: életforma. Úgy gondolom, hogy akik az ESG területén dolgoznak, azoknak az ESG-vel nemcsak egy szakmát, hanem en bloc egy életvitelt és életszemléletet is képviselniük kell. Ez sokkal többet jelent módszertanok és jogszabályok ismereténél, valamint a különböző, megszerzett tanúsítványoknál. Szerintem az határozza meg a szakmai hitelességet, hogy hogyan gyakoroljuk az ESG-t saját magunkon a mindennapokban.

De mit is jelent ez? Az ESG esszenciája és fundamentuma: hajlandóak és képesek vagyunk jobb emberré válni és példamutatóan képviselni az életvitelünkben a fenntarthatóságot, valamint állhatatosan és folyamatosan fejlődni akarunk. Például azzal, hogy embertársainkkal való kapcsolatainkban a másik ember megértése és jobb emberré tétele a legfontosabb (S - Social faktor), az életünk irányításában pedig saját egészséges életvitelünkre, különösképpen a lelki és mentális egészségünkre fókuszálunk (G - Governance faktor). A fogyasztásunkban (E - Environmental faktor) pedig példásan igyekszünk követni azt, hogy pl. dominánsan magyar termékeket vásárolunk, például élelmiszereknél Magyarországon termelt, rövid ellátási láncokban előállított termékeket fogyasztunk.

Az ESG nem verseny. Az ESG együttműködés, kooperáció, önmagunk és egymás jobbá tétele. De ha az ESG

• úgy verseny, hogy én hogyan tudok nemesebben, megértőbben, szolidárisabban viselkedni az embertársammal és humánusan megoldani a kihívásokat másokhoz képest,
• úgy verseny, hogy a dolgozóimmal, kollégáimmal én egyenesebben, őszintébben, hitelesebben bánok,
• úgy verseny, ahogyan fogyasztok, azzal, hogy azoknak a vállalkozásoknak a termékeit veszem, akik tényleg fenntarthatóak,

akkor így legyen is verseny az ESG.

Szerintem az igazán jó szakemberek azok lesznek ezen a területen, akik hajlandóak és képesek nemes lelkületű, kedves és önzetlen emberekké is válni, minőségi emberi kapcsolatokat kialakítani, a fogyasztási szokásaikban, életvezetésükben pedig példamutatóan képviselik a fenntarthatóságot a környezeti (E), a szociális (S) és a vezetési (G) aspektusában egyaránt.

Az emberi oldal azt gondolom mindennek az alapja, még a fogyasztási és életvezetési szokásoknak is.

Úgy vélem, hogy mindenki, aki ezen a területen dolgozik, akkor lesz képes igazán hiteles és jó szakember lenni, ha teljes felelősséget vállal a kimondott (és leírt) szavaiért, a saját attitűdjéért. Emellett a folyamatos fejlődést elsősorban a saját személyiségére is alkalmazza: átváltoztatja, átalakítja, meghaladja

• a jelenlegi gazdasági és társadalmi rendszerünkben meglévő automatizmusokat a saját életében,
• a saját élete évtizedei alatt a gondolataiban, a szokásaiban, a személyiségében és a viselkedésében kialakult mintákat és az embertársaihoz való hozzáállását,
• feloldja a magában lévő egészségtelen, emberileg méltatlan gondolatokat, érzéseket.

Az ESG igazi lényege az, hogy jobb világot teremtsünk. Ezt a jobb világot pedig nem kívülről, top-down módon fogjuk megteremteni, hanem először saját magunkban kell ezt megtenni. Majd a közvetlen környezetünkben kell, hogy állhatatosan és szelíden képviseljük ezt, legyen szó a családunkról, a rokonainkról, a barátainkról, munkatársainkról és üzleti kapcsolatainkról, de akár a forgalomban közlekedő másik emberről, az utcán sétálókról vagy bárkiről, akikkel érintkezésbe kerülünk a mindennapokban.

Szóval mi mindannyian, akik az ESG-vel és a fenntarthatósággal foglalkozunk (vagy kívánunk a jövőben foglalkozni), a fő feladatunk: a lehető legalaposabban jobb emberré kell válnunk. A lehető legmélyebben ismernünk kell nekünk, szakembereknek emberileg saját magunkat, az érzéseink, a reakcióink és a cselekvéseink mintáit, azok forrásait, történetét. Személyes életünk minden aspektusának hosszú távú fenntarthatóságához alapvető folyamat ezt végigcsinálni, és bizony, a folyamatos fejlődés élethosszig tart. És ez szerintem nem egy megspórolható folyamat, és talán sokkal keményebb bármilyen ESG jogszabály, módszertan vagy szabvány megtanulásánál és alkalmazásánál. De ezzel biztosan sokkal jobb emberré és egyben szakemberré válhatunk. Amivel az egész szakmát és vele a gazdaságot és a társadalmat is hiszem azt, hogy képesek vagyunk valóban igényessé, minőségivé tenni.

Az ESG-nek és fenntarthatóságnak mi, ezzel foglalkozó egyének vagyunk a magjai. A mi attitűdünkből és cselekvésünkből fog kinőni egy fenntarthatóbb, jobb világ - amely célért ezen a területen valójában mindannyian dolgozunk. Ha erre a magra úgy tekintünk, mint egy fára, akkor arra is törekednünk kell, hogy ennek a fának a gyökérzete is erőteljes és jobb legyen. És a többi szakember gyökérzetével összekapaszkodva egy igazán nemes és erőteljes ökoszisztémát fogunk megteremteni. Az életet szerető ember révén pedig remélem, hogy ez a fa még talán örökzöld is lesz (talán így jobban megérted, miért generáltam egy ilyen borítóképet a bejegyzéshez).